csipkebogyó és kukorica :)

Tegnap délután olyan szép idő volt, hogy miután hazahoztuk Zsombit az óvodából, arra gondoltam sétáljunk egy nagyot. Vittük a kutyát is meg egy kis kosarat, biztos, ami biztos. Nem mentünk ám nagyon messzire. :) Mi ugyanis eléggé a város szélén lakunk, 1 utcával arrébb már vége a városnak, egy kis csatorna után következnek a szántóföldek és az azokat elválasztó keskeny hosszú, minierdők. Van itt sok érdekesség, különösen két kisfiúnak. Gyakran járunk ide. Most épp csipkebogyót gyűjtöttünk és a kukoricaföldeken az aratás után visszamaradt üres csöveket. Találtunk olyat is amin még a szemek is rajta voltak. Ezeket is hazahoztuk, lemorzsoltuk és majd kitesszük a madáretetőbe. :)

Bő másfél órát töltöttünk így a friss levegőn. Én persze vittem magammal fényképezőgépet és míg a fiúk lelkesen felfedezték as világot, addig én fotóztam őket. 

Ez lett a 3 kedvenc fotóm:

(Gergő)

(Zsombi)

(Gergő kezében kukorica)

Ma délelőtt pedig gondoltam egyet és készítettem egy 12x12-es hagyományos scrapbook oldalt erről a klassz kis péntek délutánról:

A fotók nyomtatásához épp kapóra jött egy tegnap talált egyszerű program: photosheet 

Pillanatok alatt összeszerkesztette a kiválasztott fotóimat. Ilyenre:

meg ilyenre:

vagy éppen ilyenre:

Ezeken kívűl még nagyon sok rácsvariációt tud a program. Biztosan fogom még használni. :)

Azt hiszem ez lett életem eddigi leghosszabb blogbejegyzése. :) 

Örülök, hogy itt voltál!

Minden jót!

Cinkelak

Azért a család férfirészlegének is vannak mániái.
A legújabb remekmű, amit Ubi és Zsombi együtt készítettek, egy cinkelak. Elvileg az odu bejárata épp akkora, hogy a cinke befér rajta, de pl. a veréb már nem. Majd meglátjuk. :)
Ha jól emlékszem az Ötletmozaik egy régebbi számában találtunk hozzá útmutatót.

Rajzoltak, számolgattak, mértek, fűrészeltek, fúrtak, faragtak és még ki tudja mit nem csináltak végül elkészült a nagy mű:


Persze jobb helye lenne egy hatalmas fa ágai között, de nekünk olyan még nincs. :) A tavasszal ültetett 4 gyümölcsfa közül egy sem emberelte meg magát annyira, így október végére, hogy elbírna egy ilyen kis faodut. :) Na majd néhány év múlva. :)

Addig is gyertek cinkék az eresz alá! Már nagyon várunk benneteket.
(Kész van már az etető is csak még fel kell tölteni eleséggel. :D)